2015. november 29., vasárnap

E. Krisztina ázsiai témájú alkotásai

E. KRISZTINA ÁZSIAI TÉMÁJÚ ALKOTÁSAI

Teaidő

Amikor október végén Kriszta eljuttatta hozzám a születésnapomra a Teaidő c. kerámiájának fotóját, rögtön láttam, hogy nem mindennapi kézügyességgel rendelkezik. Felajánlottam neki, hogy jelentesse meg itt a Kagylóhéjban az ázsiai témájú műveit. Hálásan köszönöm, hogy nem utasította vissza a felkérést, és adventre meglepte a blog olvasóit az alább látható gyönyörűségekkel.

Hírhozó
 

Akit érdekel a többi alkotása is, az a honlapjára kattintva megnézheti az egyes galériák tartalmát.

A három bölcs

"1954-ben születtem Budapesten. Érettségi, röntgenasszisztens képző, majd műtősnő képző. Ezt követően 13 év traumatológiai munka következett, amit rendkívül nehéznek, szomorúnak, de egyben hihetetlenül kreatívnak is tartok. Ausztriába való költözésemmel legnagyobb sajnálatomra ezirányú tevékenységemnek vége szakadt. Persze nem véglegesen, mert pár év múlva ismét röntgenasszisztensként dolgoztam a nyugdíjig.

A szamuráj

Őrült szamuráj

Sumó birkózók
 


2002-ben kezdtem el kerámiázni. Hirtelen. Minden figyelmeztetés nélkül. Befizettem egy hétvégi kurzusra, azt akartam megtudni, hogyan is kell az agyaggal bánni. Természetesen az első próbálkozásaim nem mutogatni valók (bár nekem szép emlékek). Így, ebben a formában indultam el. 
Üdvözlés

 

Teaidő

Több kiállításom volt Bécsben és Budapesten is. Először úgy gondoltam, hogy ez egy kellemes időtöltés lesz, de lassan egyre több teret hódított az életemben a kerámia. Elkezdtem az érzéseimet, gondolataimat agyagba formázni. A figuráim naiv egyszerűséggel visszhangozzák a környezetemet, úgy, ahogy a körülöttem lévő világot látom. 

Terefere

Bambuszminta

Az ázsiai témát úgy hiszem, hogy tudat alatt hordozom magamban már nagyon régóta. Meggyőződésem, hogy az előző életemben valamilyen kapcsolatban álltam a Távol-Kelettel. Akkoriban, amikor az első ilyen témájú szobraimat készítettem, nem is tudtam, hogy koreai, kínai filmeket fogok valaha nézni. Nagyon szép művészeti lexikonokat vásároltam, hogy hitelesnek tűnő ruhákat, színeket vihessek fel az agyagra. Külön szövetmintát ábrázoló könyvet is vettem, hogy nagyobb legyen a festési szabadságom. Utána olvastam, hogy ki melyik színt viselheti.

Cipőpucoló

Bambuszok

Hölgyek a zöldben

Az agyagozás olyan érzés, mintha az ember egy másik világba csöppenne. Egy végtelen, puha, csöndes világba, ahol egyedül vagy, magadra vagy utalva, ahol nincsenek negatív érzések. Olyan, mintha szabadságra mennél a hétköznapokból, magad mögött hagyod a stresszt, a mérgelődést, mindent. Kibújsz a bőrödből, mint egy ruhából. Kifejezhetsz mindent, nincsenek szabályok, korlátok. Szabad vagy..."

Életfa

Fésülködő hölgy

Négy évszak

2015. november 9., hétfő

A blog első születésnapja

1 éves lett ma a blog

Köszönöm szépen a belföldről és külföldről érkező érdeklődést, a 99 ezer kattintást.
A 4 éves feliratozásom eredménye: 8 sorozat, 18 rövid tévéjáték, 34 mozifilm.


 Ezzel a kagylótortás képpel Unni kedveskedett

"Élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadó nélkül."  
(Démokritosz)

"Az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, 
nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka."  
(Márai Sándor)

"Minden évünk: egy életkör. Egy gyűrű az életfa törzsén. 
És minden életkör végén kicsit meghalunk
- ugyanakkor minden új kör kezdetén kicsit föltámadunk." 
(Müller Péter)


 Gustav Klimt: Életfa

2015. november 4., szerda

Kajagüm együttesben játszom

KAJAGÜM EGYÜTTESBEN JÁTSZOM


2015. szeptember 1. kedd, 18:30 - 20:00 A középhaladó kurzus első órája

A nyári 5 hetes intenzív kurzus augusztus közepén véget ért, de szerencsére szeptember elején máris folytathattam a tanulást a középhaladó tanfolyamon. Viszonylag korán megtudtuk, hogy a hónap végén lesz egy meghallgatás, ami alapján be lehet majd kerülni a hazai Mindeulae (ejtsd "mindüle", jelentése: pitypang) nevű kajagüm együttesbe, ami november 3-án együtt fog játszani Dél-Koreából érkezett zenészekkel. A szeptember 23-i meghallgatás anyaga a Hollo Arirang volt. A sikeres felvételiről másnap ilyen szép értesítést kaptam e-mailben:


Innentől kezdve már nemcsak a kedd esti középhaladó csoportba jártam, hanem a szerdai haladóba is. Szépen haladtunk azzal az 5 dallal (Tavaszi szél, Két szál pünkösdrózsa, Hollo Arirang, Miryang Arirang, Jindo Arirang), amivel a hangversenyre készültünk. Október 21-én, a koncert előtt két héttel azonban hideg zuhanyként ért minket a hír, hogy az öt darabból négyet más hangnemben kell majd eljátszani. Aki tanult zenét, az tudja, hogy egyáltalán nem könnyű a transzponálás, amikor az ember fejében már rögzültek az ABC-s hangok, az ujjaiban pedig a megfelelő húrok. Nem csoda, hogy kemény két hét elé néztünk, innentől kezdve 3 órás próbák zajlottak. Ráadásul kiderült, hogy okt. 29-én lesz a Koreai Kulturális Központban egy zárt körű rendezvény, amin szintén fogunk szerepelni. Addigra tehát újra kellett tanulnunk a darabokat, természetesen úgy, hogy kotta nélkül el tudjuk azokat játszani.


Október 27. kedd, 16:00 - 18:00 Ruhapróba és fotózás

A fellépőruhát magunk választhattuk ki azok közül az új ruhák közül, amik az idei őszi Koreai Kulturális Fesztiválon megrendezett divatbemutatóhoz készültek. Az alábbi képeken jól látszik, hogy milyen gyönyörű népviseletekben feszítettünk. (Én bordó felsőt viselek.) A jobb oldalon ülő hölgy egyébként nem az oktatónk, hanem egy itt élő kínai anyuka. Berakom az oktatónk, Kim Ye-ji fotóját is, ami a KKK honlapján található.
Mindeulae



Október 29. csütörtök, 10:00 Fellépés a Koreai Kulturális Központban

Zárt körű rendezvény volt, annyit tudok csak róla, hogy a Taekwondo Szövetség írt alá valamilyen szerződést, és ebből az alkalomból léptünk fel. Sajnáltam, hogy az előző ruhapróbán nem gyakoroltunk a hangszerrel együtt, mert egész más érzés ölbe venni egy merevített alsószoknyás hanbokban, mint egy sima nadrágban. A szereplés előtt szerencsére volt módunk kipróbálni mindezt a leüléssel és a felállással egyetemben. A hangszert először elhelyezzük a földön az előre odakészített díszpárna elé, amin ülni fogunk. Utána a színes, bő ruha széleit hátul széthúzzuk, megemeljük, és csak az alsószoknyára ülünk le, hogy a színes anyagot szépen elrendezhessük magunk körül. A felállás bonyolultabb, mert azt a hangszerrel a kezünkben kell elvégezni. Közben ügyelni kell arra, hogy az ember nehogy az alsóruhára lépjen, mert akkor fennáll az esélye annak, hogy orra bukik. Volt tehát miért izgulnom, de szerencsére rendben lezajlott minden. Öten játszottunk kajagümön (az együttesből kettőnknek ez volt az első ilyen jellegű szereplése), Ye-ji pedig dzsanggun (homokóra alakú nagydob) kísért bennünket. A nov. 3-i koncertre szánt öt dalt adtuk elő némi változtatással. Itt ugyanis furcsán hangzottak volna a szünetek, amik alatt a dél-koreai együttes játszik, vagy éppen szólózik közülük valaki, illetve azok a részek, amelyekben csak kíséretként pengetünk. A fellépés után kaptunk ajándékba egy szép legyezőt, és meghívtak minket egy közeli étterembe ebédelni, ahol az is kiderült, hogy fellépti díjat is fogunk kapni.

A fellépésre várva

Koncert közben


Október 31. szombat, 9:30 - 12:00 Hangszeres próba
 
Most már elég megbízhatóan a fejünkben és a kezünkben vannak a dalok, ezért Ye-ji egyesével is foglalkozott velünk, hogy a technikánkon csiszoljon egy kicsit. Nem egyszerűek a különféle vibrálások és hanglefogások, úgyhogy van még jócskán mit finomítani. A próba után lehetőséget kaptunk arra, hogy hazavigyük a hangszert a hétvégére. Többen megbámulták a buszon és a metrón, mert bár tokban van, a mérete elég tekintélyes (másfél méter hosszú). Itthon kihasználtam ezt a rendkívüli alkalmat, és a férjem segítségével felvettem egy kis ízelítőt az 5 darabból, a következő megás linkeken meghallgathatók:
Tavaszi szél
Két szál pünkösdrózsa
Hollo Arirang
Miryang Arirang
Jindo Arirang
Otthon a kajagümmel
 

November 2. hétfő, 16:00 - 18:00 Próba a Dél-Koreából érkezett
Poongryu Bangjoongjiak együttessel a Koreai Kulturális Központban

 Poongryu Bangjoongjiak

Kedvesen fogadtak minket a profi zenészek, a vezetőjük még egy kis köszöntő beszédet is mondott nekünk. Háromszor játszottuk el velük az öt darabot, ami egyébként egy 8 perces zenei anyaggá van összefűzve. A hangzást tekintve nagy meglepetés nem ért bennünket, mert az általuk játszott zenei anyagot előzőleg megkaptuk egy fájlban, így otthon volt lehetőségünk többször meghallgatni, illetve az órákon is gyakorolhattunk rá. A következő hangszereket láttam náluk: kajagüm (gayageum), komungó (geomungo), adzseng (ajaeng), piri, degüm (daegeum), hegüm (haegeum) és dzsanggu (janggu). A piri jellegzetes, éles hangot adó bambuszfurulya (a hangja inkább egy sípra emlékeztet), a degüm egy bambuszfuvola, a hegüm olyan két húros, vonóval megszólaltatott hangszer, amit függőlegesen tartanak (bizonyára sokan emlékeznek rá a Dong Yi c. sorozatból), a dzsanggu pedig egy homokóra alakú nagydob. A komungó és az adzseng kinézetben hasonlít a kajagümre, de amíg  a 12 húros kajagümöt kézzel pengetik, addig a 6 húros komungót bambuszpálcával ütögetik, a 8 húros adzsenget pedig vonóval szólaltatják meg.

Kajagüm (illusztráció)

Komungó (illusztráció)

Adzseng (illusztráció)

Ennek a három hangszernek a különlegességét szerintem a balkezes technika adja. A jobbkezes pengetés, pálcával ütögetés, illetve vonóval megszólaltatás mellett ugyanis a bal kéznek mindegyiknél fontos szerepe van, mert az adott húrt lenyomva ezzel lehet a hangot vibrálni vagy módosítani. Vannak olyan hangok, amelyek alapesetben egyszerű pengetéssel meg sem szólaltathatók (a kajagümön ilyen például az "f"), de ha az "e" húrt bal kézzel lenyomjuk, akkor már kicsalogathatjuk a hangszerből. A Két szál pünkösdrózsa kezdetű népdalban szintén a bal kézzel érjük el azt, hogy a "h" húron "cisz", az "e" húron pedig "fisz" is hallható legyen. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy milyen erővel, mennyire mélyen és milyen hosszú ideig nyomjuk le a bal kézzel a húrt, mert ezáltal változik a hang minősége. A hang különböző vibrálására sokféle technika van, mi egyelőre hármat tanultunk, és a fenti felvételeken is jól látható, hogy a bal kézzel jobbára csak annyit teszek, hogy próbálom követni a húrokon való jobbkezes pengetést. Ez azért fontos, hogy adott esetben (amikor vibrálni vagy módosítani kell a hangon) jó helyen legyen a bal kéz.


November 3. kedd, 19:30 - 21:00 Hangverseny a Hagyományok Házában


Elérkezett a várva várt koncert napja. A főpróbára már 2 órára a KKK-ba kellett menni. Az elején rögtön kaptunk a vendégegyüttes vezetőjétől egy kis ajándékot, egy különleges eljárással készült papírzsebkendőt, ami teljesen olyan, mintha valamilyen szövetből lenne. A főpróba kb. fél 5-ig tartott, utána a fellépőruhát és a hangszert magunkhoz véve különbusszal mentünk az est helyszínére. A Hagyományok Háza színpadán újabb próbák következtek, elősorban mikrofonpróba, illetve a be- és kivonulás, valamint a meghajlás gyakorlása. Nem könnyű ezekben a hosszú ruhákban menni (miközben a padlón levő zsinórokra is ügyelni kellett), rajtam például a két réteg színes ruha alatt egy abroncsos alsószoknya is volt. Fél 7 körül kaptunk koreai vacsorát, majd elvonultunk az öltözőbe.


A hangversenyt alapvetően a 2004-ben alapított Poongryu Bangjoongjiak nevű, koreai hagyományos zenét játszó zenekar adta, de szerepelt még a magyar tagokból álló Mugunghwa táncegyüttes, amit a Dong Nam Poong zenekar kísért, a mi Mindeulae együttesünk pedig a 6. műsorszámban képviseltette magát 7 fővel.

Pillanatképek a koncertről




A műsor a következő volt:
1. Cheonnyeonmanse – udvari zene
2. Cheongseonggok – daegeum szóló
3. Sinbaennorae - (Halászdal) – népzene
4. Bukchum (Dobtánc) – koreai tánc
5. Sanjo Hapju – népzene
6. Magyar-koreai népdalfeldolgozások
7. Samulnori – dobokon előadott mű

Hatalmas élmény volt részt venni ebben a produkcióban, és nagyon hálás vagyok, hogy a hangszerrel mindössze néhány hónapja ismerkedő játékosként lehetőséget kaptunk arra, hogy ilyen profikkal együtt zenélhessünk.
Valószínűleg ez a koncert is fel fog kerülni néhány nap múlva a KKK YouTube-csatornájára. (Utólag majd berakom a linket, ha észreveszem.) 

Közös képek a fellépőkről




November 10. kedd, 18:00  
Szereplés a Koreai Filmfesztivál megnyitó ünnepségén, Budapest, Uránia Mozi

Erre a fellépésre a repertoár egy újabb dallal, a kétszólamú Amazing Grace kezdetű himusszal bővült, amivel egyébként a nyári kurzus végén már foglalkoztunk (a 9. alkalom anyagában íram róla). 1 órakor kezdődött a próba a KKK-ban, ahol kiderült, hogy Yeji végül nem dobon fog minket kísérni (pedig így látványosabb lett volna), hanem ő is kajagümön játszik majd, valamint az is, hogy le kell rövidítenünk a műsort, úgyhogy megbeszéltük, hogy a két magyar népdal kivételével mindent csak egy versszakkal fogunk előadni.  Nem tudom, hogy mi volt az oka, de ezen a szereplésen csak 4 ember vehetett részt, amit igazán sajnálok, mert hangulatosabb, amikor több hangszer szól egyszerre. A próba után bepakoltuk a kosztümöket és a hangszereket egy kisbuszba, mi pedig busszal (BKV) mentünk az Uránia Moziba. 1/4 5 körül volt a mikrofonpróba, addig át kellett öltöznünk, és a lányoknak is el kellett készíteniük a frizurájukat, ami elég időigényes dolog. Egy héttel ezelőtt a Hagyományok Házában álló mikrofonok voltak a hangszerek előtt, most viszont kézbe vehető mikrofonokat adtak, amiket nekünk kellett a kajagüm alá helyeznünk a szoknyarészre, és emlékeznünk kellett arra, hogy a szereplés végén rakjuk oldalra, különben legurult volna a ruhánkról, miközben felállunk. Ezután visszamentünk az öltözőbe, ahol már várt minket a vacsora: hínárleves és kimbap. Minden nagyon finom volt.

 A Koreai Filmfesztivál plakátja
 

6 órakor kezdődött a megnyitó ünnepség. Ha jól tudom, akkor a mozi vezetőségéből beszélt valaki, illetve a koreai nagykövet is felszólalt. Ezután jöttünk mi. A műsor alapvetően jól sikerült, csak az zavart, hogy a második felétől állandóan le akart csúszni a lábamról a hangszer. Említettem már korábban, hogy egy merevített, bő alsószoknya és két réteg színes ruha van rajtam a kis felső alatt. Ez azért van így, mert a fehér alsóruhába (ami egyberuha, tehát nem csak szoknya) nem férek bele (bár megjegyzem, hogy a vékony lányokon is feszül a mellrész). Amikor leülök, akkor a merevítéstől az egész megemelkedik, le kell tehát nyomkodnom, hogy egyáltalán a hangszerhez férjek. Nem akartam azonban nagyon húzni az időt a ruha rendezgetésével, pedig lehet, hogy jobb lett volna.

Az öltözőben

A fellépésen

Utánunk a Mugunghwa táncegyüttes következett. A filmvetítésre is ott maradtam, mert kíváncsi voltam a Pirates (Kalózok) c. filmre. Meglepődtem, mert nem gondoltam, hogy ilyen lökött lesz, de végső soron jól szórakoztam.
A filmfesztiválról a koreai állami tévé is beszámolt.
Holnap, tehát nov. 11-én Yeji két másik taggal szerepel Debrecenben, pénteken pedig Szegeden 4 fő fogja képviselni a csapatot, de én ezekre a fellépésekre nem jelentkeztem.


November 13. péntek, 18:30
Szereplés a Koreai Filmfesztivál megnyitóján, Szeged, Belvárosi Mozi

Az együttesből 4-en léptek fel, dobon Ye-ji, az oktatónk kísérte őket.
Itt megtekinthető a műsor.





November 29. vasárnap, 13:45-14:00
Fellépés a Diplomata Vásáron, InterContinental Budapest


Fél 1-kor volt a találkozó a szálloda bejáratánál. Egy óránk volt a készülődésre, mert fél 2-kor már a színpad mellett kellett lennünk. Kis kavarodással indult a dolog, mert kiderült, hogy az alsószoknyámat előzőleg nem pakolták be a kosztümökkel és a hangszerekkel együtt a KKK-nál. A két színes ruhámnak elég átlátszó az anyaga, úgyhogy kénytelen voltam magamon hagyni a fekete nadrágot a kosztüm alatt. A szereplés jól sikerült, öten kajagümöztünk, csak azt sajnáltam, hogy akkora volt az alapzaj, hogy nem sokat hallhattak a játékunkból. Kétszólamú darabok adtak keretet a műsorunknak. Az Amazing Grace kezdetű himnusszal kezdtünk és egy Ariranggal zártunk. E kettő között volt a Tavaszi szél, a Két szál pünkösdrózsa, a Hollo Arirang, a Miryang Arirang és a Jindo Arirang. Yeji dzsanggun (homokóra alakú dob) kísért minket. 
A fellépésünk után egy kicsit szétnéztem ezen a jótékonysági vásáron, és némi hezitálás után a vietnámi stand tavaszi tekercseit kóstoltam meg.

http://www.xpatloop.com/news/diplomatic_fair_intercontinental_budapest_29_november




December 9. szerda, 17:00-21:00
Évzáró buli a Koreai Kulturális Központban


Erre az összejövetelre azok mehettek el, akik szeptember óta részt vettek a KKK valamelyik tanfolyamán. A belépőjegy 500 Ft-ba került, ami egyben tombola is volt. 3 órára kellett a helyszínre mennünk, ahol először a színpadon próbáltunk, majd felvettük a fellépőruhát. Az átöltözés kicsit regényes volt, mivel egy öltöző jutott az összes fellépőnek. A műsort a mi együttesünk nyitotta meg fél 6-kor. Öten játszottunk kajagümön, Yeji dobon kísért minket. A Stille Nacht és az Auld Lang Syne című karácsonyi dalokkal indítottunk, majd 2 darab kétszólamú művet adtunk elő; az egyik az Amazing Grace kezdetű himnusz, a másik az Arirang c. koreai népdal volt. Zárásként a gyorsabb tempójú Jindo Arirang és a Miryang Arirang csendült fel. Ezután az egyik társunk szólót adott elő. Utánunk a tradicionális tánckurzusra járók mutattak be néhány táncot, majd taekwondo bemutatók, végül K-pop táncos produkciók következtek. 

Mindeulae kajagüm együttes

Koreai tradicionális tánc

 Taekwondo

K-pop

5 órától indultak az egyéb programok: kalligráfia (saját név leírása kalligráfiával), festő szakkör, koreai filmklub (együttes filmnézés), foltvarró műhely (szerencsehozó tasak elkészítése), baduk klub (koreai társasjáték), koreai hagyományos zene (a kajagüm és a dob kipróbálása). Ezeken a helyeken pecséteket lehetett kapni, 5 pecsét összegyűjtéséért ajándék járt.
6 órától enni- és innivalóval is megvendégelték a résztvevőket, először tepertős pogácsa volt terítéken, majd koreai ételek jöttek: kimbap (hínárba tekert gőzölt fehér rizs apró zöldségdarabokkal), csapcshe (édesburgonyából készült üvegtésztával kevert sült zöldség) és bulgogi (grillezett pácolt marhahús). Az asztalnál nagy volt a tolongás, de szerintem senki sem maradt éhkoppon, mert bőséges volt a kínálat. A kimbap nagy kedvencem, bulgogit pedig már másodjára kóstoltam, mert a Hagyományok Házában tartott koncert előtt is ilyet ettem, a csapcshe íze viszont újdonság volt a számomra, de mondanom sem kell, hogy mennyire örültem neki. Akik követik a jelenleg fordított sorozatomat, a Hwajung c. doramát, azoknak ismerős lehet ennek az ételnek a neve, ugyanis Gwanghae király részére készült a XVII. században ez az új fogás, aki annyira megkedvelte, hogy hálából kincstárnoki ranggal illette a megalkotóját. A sorozatban szerepet is kap az illető, gúnyosan Csapcshe miniszternek hívják. 

Ételkóstoló

Fél 8-kor beszédet tartott a Koreai Kulturális Központ igazgatója, egyesével bemutatkoztak és szóltak néhány szót a közönséghez a központ munkatársai, majd díjátadó következett. A különböző szakkörök (kalligráfia, festés) legügyesebb hallgatóit díjazták. A parti ideje alatt egyébként egy kiállítást is meg lehetett tekinteni az egyes szakkörök munkáiból. 




8 óra körül kezdődött a várva várt tombola. Már jó előre beharangozták, hogy milyen sok ajándékot fognak kiosztani, úgyhogy a nagyterem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. A szerencsés nyertesek posztereket, pólókat, DVD-ket, CD-ket, termoszokat, koreai kozmetikumokat, kis és nagy plüssfigurákat, értékes teafüveket kaphattak ajándékba. A főnyeremény egy 50.000 Ft értékű vásárlási utalvány volt, amit a WestEndben lehet levásárolni. Ezen kívül volt több 20.000 Ft-os és 30.000 Ft-os utalvány is. Én is a szerencsések közé tartoztam, egy hanbokba öltöztetett édes plüssfigurát nyertem. A szereplésért olyan fekete termoszt kaptunk, amire fehér betűkkel van koreai nyelven egy vers írva. Hazafelé menet pedig a recepción a kezembe nyomtak egy mobiltámasztékot és egy tasakot, amiben a "Talk Talk Korea" nevű nemzetközileg meghirdetett pályázatra érkező legszebb pályaművek képeslapra és könyvjelzőre nyomtatott rekonstrukciói voltak, valamint egy Korea feliratú hűtőmágnes. Jócskán megrakodva tértem tehát haza, mert a kajagümöt is hazavihettem, hogy gyakorolhassak. 

Tombolahúzás

Nyeremények

Ajándékaim

Nagyon jól éreztem magam, köszönöm a KKK munkatársainak, a kisegítőknek és az összes fellépőnek ezt a fantasztikus élményt.

Cikk a Koreai Kulturális Központ évadzárójáról

Kisfilm a Koreai Kulturális Központ programjairól 2015. november - december

Kisfilm a Koreai Kulturális Központ tanfolyamairól