2015. július 31., péntek

Koreában jártam 2. Észak- és Dél-Korea határán

Fogadjátok szeretettel Mikaz koreai élménybeszámolójának második részét! 


2. Észak- és Dél-Korea határán: DMZ

Utazásunk első állomása az északi határ. A világ egyik legtragikusabb turistalátványossága. Témáját tekintve komor indítása ez egy ország megismerésének. De nagyon logikus kiindulás ahhoz, hogy még inkább értékeljük a fejlődést, amit ma koreai csodaként emlegetnek.
„Nemzetünk fél-tízezer éves történelme során sokat szenvedett más népek támadásaitól. A mi nemzetünk azonban soha nem támadott meg más népeket, s nem okozott fájdalmat más országok lakosságának. A mi nemzetünk békét akart, s a békeszeretet évezredes hagyományait követte.”
(forrás: Csoma Mózes: Korea 2013. Napvilág kiadó: idézet egy 2002-ben kiadott dél-koreai középiskolás tankönyvből)

Egy olyan nemzet, amelyik soha nem akart ártani másoknak, most önmagával áll harcban, hisz az 1950-53 között zajló testvérháború ma sem ért véget. Csak fegyverszünetet kötött a két ország, létrehozva egy demilitarizált övezetet, a senki földjét, amely ma sem békés teljesen. Az egész félsziget megrendült ebben a háborúban: pusztulás, éhezés, családok szétszakítása, árvák tömegei. 70-75 millió ember, rokonok, barátok egy határ két oldalán. Dél-Korea ebből az iszonyú helyzetből vált lenyűgöző gazdasági nagyhatalommá.

Borongós reggel indultunk Szöulból. Ahogy kiértünk a belvárosból, s haladtunk a Hangang mentén, végig szögesdrót és őrtornyok kísérték az autópályát. Nyomasztó látvány. De érthető, hisz a Han-folyó olyan határ, amibe még beletorkollik az Imjingang is.

Demilitarizált övezet (DMZ)

Őrhely a Han-folyónál

Szögesdrót az autóút mellett

A határon


A hidak és utak kialakítása is a védelmet szolgálja. Komoly fegyveres övezet, ahol 2802 km hosszú határszakaszt védenek kb. 2 millió katonával. Pár éve még a turistákkal aláírattak egy nyilatkozatot, melyben vállalják a veszélyeket. Mivel Szöul nagyon közel van, így a metróállomások kialakítása is olyan, hogy bármikor óvóhellyé alakíthatóak. 

A kirándulás útiterve nem érintette Panmunjeomot, így nem láthattuk a filmekből is jól ismert kék barakkokat. Ez az a közös biztonsági terület, ahol Észak- és Dél-Korea még mindig folytatja a megbeszéléseket. A kék épületek mentén húzódik a katonai demarkációs vonal. A képet a zónából vásárolt képeslapok közül mellékeltem. A helyszín ismert filmekből, dokumentumokból. Például az a kedves jelenet a The King 2 Hearts c. sorozatból, amikor épp itt kötik az északi lány és a déli herceg házasságát.

Panmunjeom (képeslap)

A mi kirándulásunk más érdekességeket érintett.
Imjin park: A két folyó találkozásánál állunk. Itt ér véget a Road No. 1. Itt áll mementóként még ma is annak a hídnak a romja, amit a déliek robbantottak fel, hogy megakadályozzák az északiakat segítő kínai sereg invázióját. Szándékosan nem bontották el a romokat, bár látható, hogy mellette épült egy új vasúti híd.

Imjin park - kilátás északra

A híd romjai

A Road No. 1 című sorozat épp ennek a hídromnak a története. 1950. június 25-én kezdődött a háború. A sorozatot a 60. évforduló alkalmából, 2010. június 25-e hetében kezdte vetíteni az MBC. Szép emberi történet ragyogó színészi alakításokkal. A főszereplő So Ji Sub énekli a film egyik betétdalát is (The Sound Of Memory).
A vasúti híd a békülés jelképe. 2000-ben adták át. Ezen a hídon halad át az a napi egy vonatpár, ami a Keszong körzetében dolgozó délieket viszi a munkahelyükre.

Az északi hídfő

A túlsó oldalon 

A déliek által épített Dorasan állomás impozáns, de a képen is jól látható, hogy gyér az utasforgalom. Itt találkoztunk déli kiskatonákkal. Fotót nem készíthettünk velük. De megtudtuk, hogy minden, a zónában szolgálatot teljesítő katona taekwondo feketeöves. Ha az északiakkal szemben állnak, kötelesek napszemüveget hordani, még a tekintetük se legyen összetűzésre ürügyet szolgáltató.

Dorasan Station

 Az állomás

Utasforgalom

Az alagutak: Az északiak komoly behatolási terve volt, hogy alagutakat ástak Dél-Korea felé. Ezt a stratégiát vietnami példa alapján szorgalmazta Kim Ir Szen. Ők építettek az USA légi bázisa alá egy 2502 km hosszú barlangrendszert.  A dél-koreaiak 20 ilyen barlangról tudnak. Mi a 3. alagútba kisvasúttal mentünk be. 350 m és 260 m hosszú szakaszai látogathatóak gyalogosan. Kék sisakokat kellett feltennünk. Még szerencse, mert nekem bizony sokszor koppant a mennyezetben. Ezt a barlangot 44 km hosszúra tervezték. Végcél a szöuli „Kék palota” volt. Szerencsére időben felfedezték. Emberfeletti munka lehetett a kemény kőzetben úgy előrehatolni, hogy a törmelék se legyen látható. A barlang falában gyémántokat találtak. Sárga festékkel jelölik a gyémántok helyét. Az alagútban nem készíthettünk fotókat, de az útszakasz végén átnézhettünk egy lyukon az északi alagútrészbe is. Érdekes, minden ugyanolyan volt. Talán, mert az is Korea földje!
Majd egy külön teremben moziztunk, ahol videó film, térképes animáció és angol felirat segítségével láthattunk összefoglalót a barlangokról.

A kisvasút (képeslap)

Utunkat a Dora kilátónál folytattuk. A DMZ két oldalán 2-2 km-es sávban nincs emberi település. Ez ma az élővilág számára idilli állapot.

A főépület (képeslap)

Északon

Senki földje 

A határ déli oldalán ebben az övezetben biokertészkedést folytatnak. Biotermékek és még észak-koreai finomságok is kaphatóak abban a kis boltban, amit meglátogattunk. Az észak-koreai soju egészen különleges, talán ginseng ízesítésű, nagyon kellemes ital volt.

Rizsföldek a déli oldalon

A bolt  

A szomorú helyszínek után jó volt visszatérni Szöulba. Öröm volt látni a 63-as épület sziluettjét. A szabadidőnkben elindultunk felfedezni a Cheonggyecheon patakot és a belvárost.

63-as épület, Szöul

2015. július 28., kedd

Koreában jártam 1. Filmsztárokba botlottam

No, nem én, hanem kedves fórumozótársunk, Mikaz. 
Fogadjátok szeretettel koreai élménybeszámolójának első részét!


1. Filmsztárokba botlottam

Miért éppen Korea?
Gyakran teszik fel ezt a kérdést az ismerőseim, ha az utazásról esik szó. Úgy gondolom, a koreai filmek szerelmeseinek nem kell megmagyaráznom. Félszavakból is megértjük egymást.

Miért utazik az ember éppen Koreába? A hallyu által közvetített mentalitás, tradíciók, étkezési szokások, a tájak, az öltözet – minden érdekes és egzotikus. A K-pop dallamai kellemesek, az előadók vonzóan szépek. Más, mint amit itt látunk magunk körül, ami elől éppen e filmek világába menekülünk.

Megfogadtam a koreai közmondást:
꿈을 가졌다면, 왜 그런지 설명하는데 에너지를 낭비하지 마세요. 
„Ha van egy álmod, ne arra pazarold az időd, hogy megmagyarázd miért ez az álmod."

Az utazás 10 napos turistaút volt, s épp ezért a tapasztalataim csak felszínesek lehetnek. De a nép és az ország iránti tiszteletem nem rendült meg, sőt inkább erősödött.

Benyomások:

Amikor megérkeztünk Incheon repülőterére, az otthonosság érzése kerített hatalmába. A repülőtér, a fogadócsarnok már ismert a filmekből, ahogy beszélnek ismerősen cseng. Amikor idegenvezetőnk megszólítja a sofőrt, szinte felszisszenek az ahjussi hallatán.

S szinte mindenütt ismerős arcok. Úton-útfélen, a legváratlanabb helyeken bukkan fel a sztárok portréja. A hallyu nagyon jó reklám és nagyon jó üzlet Dél-Koreának. Láttam fogkrémes tubuson Lee Seung Gi, a legnépszerűbb soju üvegén Shin Min Ah mosolyát. Cukorkás dobozon Jo In Sung, amiből épp ezért vettem is kóstolót. A gyorsétteremben a tálcán Cha Seung Won kínálja a falatokat. Talán itthon visszatetszőnek tűnne, ott természetes, kedves és megszokott látvány. Szinte családtagként élnek a koreai emberek mindennapjaiban. A modern épületek tetején kivetítőkön épp az aktuális sorozatok, vagy K-pop videók, ahogy ezt láthatjuk a filmekben is. Üzletek kirakatában, buszok oldalán, kávézók bejáratánál, mindenütt találkozhatunk a kedvenceinkkel, s csak koreai zenét hallani. Mindenki ezt hallgatja, meglepő, de korosztálytól függetlenül általában K-popot.

Bárhol jártunk, mindenütt tetten érhető a hagyományok tisztelete és a modern technika iránti nyitottság. Egyik útitársam úgy fogalmazott, hogy Koreában megismerhetjük a keleti kultúrát, de a kényelem az a megszokott nyugati. Nagyon aranyos emberek segítettek bennünket, ha útmutatás kellett. Mosolyogtak, ha koreaiul köszöntünk. Roppant mulatságos volt hajlongva megköszönni a segítséget, ahogy tőlük is láttam. Biztonságos a közlekedés, erős a közbiztonság. Külön rendőri csoport felügyel a turisták kényelmére. Ők voltak a kalapos rendőrök.

Mindig mosolygok a filmekben felbukkanó jópofa megoldásokon pl. lépcsőre festett virágok. Most élesben is megtapasztalhattam a koreai leleményt. Szöul Itaewon negyedében az utca kövezetében ágyazva réz színű lapokon a nemzetek köszönési módja olvasható. A busani autópálya mellett egy pihenőhelyen a vécéajtókon Kim Hong Do (Danwon) képeinek reprói. Vicces volt a Painter of the Wind sorozatból ismert képekkel ilyen bizarr környezetben találkozni. Busan egyik utcáján arra lettünk figyelmesek, hogy a kövezetben réztáblákon tenyérlenyomat és aláírás látható. Itt a filmfesztiválok résztvevőit így örökítik meg. Persze a sokféle hangul aláírással nem boldogultunk, de döbbenten álltunk meg Szabó István filmrendező tenyerénél. Nem kerestük, hisz nem is tudtuk, hogy járt Busanban.

A képmellékleteken mindezt igyekszem bemutatni is. A csoportunkban hatan voltunk „Korea-fanok”. A mellékelt képeket vegyesen, mindannyiunk fotóiból válogattam.

Vajon mit hagyott otthon Lee Jon Suk?

Aha, a virágot!

Kim Woo Bin töpreng

Inkább öltönyben jött

 Danwon ma is népszerű

A hölgy is p...ni megy

Lee Min Ho így meg fog fázni

Már meg is vette a kabátot

Hyun Bin a Hite sört szereti

So Ji Sub az Asahi-t 

Nézzük csak közelebbről ezeket a szemeket!

Jo In Sung Busanban is csábító

Ő aztán tudja...!

Busanban Gong Yoo-ba is belebotlottunk

Gwanghae király civilben

Én inkább csapcshét szeretnék!

Valóban Ő a hercegnő!

Ha nem érnénk haza a kezdésig

Ha Lee Seung Gi invitál, be kell lépni

Ezt a fogkrémet venném itthon is!

Hajrá Lee Seo Jin!

Gianna Jun szép szemének titka

Kim Soo Hyun dilemmája: nyakkendő van, de zokni is kéne 

Randi a nagy falnál

Nyelvtanulás, országismeret

Egy kis hazai

Remélhetőleg nem a sojutól járt kézen Szabó István...

2015. július 19., vasárnap

Kajagüm-kurzusra járok

KAJAGÜM-KURZUSRA JÁROK

Eddig annyiszor maradtam le a Koreai Kulturális Központ szervezésében induló kajagüm-kurzusról, ahányszor csak meghirdették. A mostani nyári intenzívről épp az olaszországi nyaralásom miatt. Hiába jelentkeztem, amikor hazatérve észrevettem a hírt, sajnos nem volt már szabad hely.
Tegnap késő este azonban kaptam egy angol nyelvű levelet magától a kurzus vezetőjétől, és kiderült, hogy van üresedés. Repesek a boldogságtól! Igaz, hogy az első hétről így lemaradtam, de előttem van még négy hét (heti két alkalommal), hogy közelebbről megismerkedhessek ezzel a különös hangszerrel, aminek a hangja annyira elvarázsolt, többek között a The Gingko Bed (A ginkó ágy) c. mozifilmben is. Íme, a mennyei filmzene.

Azt tervezem, hogy a tapasztalataimról beszámolok a blogban, időről időre frissítve a mai bejegyzést. Addig is íme, egy rövid ismertető a hangszerről.
  
Kajagüm (gayageum)


A legismertebb koreai tradicionális hangszer. Eredeti neve gayago volt, később lett belőle gayageum. A gaya szó a gaya-i királyságra, a go húros hangszerre utal. A Samguksagi (A koreai Három Királyság története) szerint a VI. század környékén fejlesztette ki a gaya-i konföderáció idején Gasil király, miután egy régi, kínai hangszert (zheng) tanulmányozott. Elrendelte egy Ureuk nevű udvari zenésznek, hogy komponáljon olyan zenét, amit meg lehetne szólaltatni rajta. Később Ureuk fejlesztette tovább Jinheung uralkodása alatt a Silla-dinasztia idején.
Citeraszerű hangszer, általában 12 húrja van, de létezik belőle 13, 17, 18, 21, 22 és 25 húros is. A beobgeum gayageum 160x30x10 cm-es, teste császárfából (Paulownia) van kifaragva. A sanjo gayageum 142x23x10 cm-es, ennek is császárfa az anyaga, de az oldalát és a hátát keményebb fából (gesztenye vagy dió) készítik. Alapvetően kamarazene és lírai dalok kísérője.

1. alkalom: július 20. hétfő, 17:00 - 18:30
Az előzetes feltételeknek nem volt nehéz megfelelnem, mert nem okoz gondot a földön ülés, nincsenek hosszú körmeim, tudok kottát olvasni és értek angolul (a kurzus angol nyelven folyik). Az elején rögtön kaptam egy kajagümöt, valamint egy angol és koreai nyelvű ismertetőt, jó sok kottával. Fantasztikus érzés volt egy ilyen gyönyörű hangszert az ölemben, pontosabban a lábamon tartanom!
Az óra azzal kezdődött, hogy a többiek (akik már két alkalmon vannak túl) előadták a legutóbb tanult dallamot, én pedig csak néztem, mint borjú az új kapura. De aztán odajött hozzám az oktató, Kim Ye-ji, és kedvesen bemutatta a pengetési technikát. Ez nem tűnt nehéznek (bár másfél óra után egészen bepirosodott tőle a jobb mutatóujjam), viszont egy újabb húr pengetésével egyidejűleg le kell fogni az előzőt. A kettő együtt már nem is olyan könnyű, ráadásul nem mindegy, hogy melyik ujjal tesszük. Ha ui. a hangszeren magunk felé, lefelé haladunk (a hangzást tekintve amúgy felfelé), akkor a harmadik ujjal kell, ellenkező irányban viszont a hüvelykujjal. Nekem, aki zongorához van szokva, az is furcsa, hogy az egymás melletti húrok nem egymás melletti hangok. A 12 húrral a következő hangok szólaltathatók meg: kis D - kis G - kis A - D' - E' - G' - A' - H' - D'' - E" - G" - A". Látható, hogy az egyes húrok között van szekund, terc, de még kvart távolság is. Némi gyakorlás után megpróbálkozhattam az első dallammal.
Az ember persze hiába tud kottát olvasni, ha nem tudja, hogy az egyes hangoknak melyik húr felel meg. Bizonyára ezt segítendő, a húrok mellé jelek vannak ragasztva, amelyek meglepetésemre nem ABC-s hangok voltak, hanem szolmizációs hangok. Kíváncsi vagyok, hogy ez vajon a mi kedvünkért történt-e (azt gondolva esetleg, hogy Kodály országában szolmizálva tanulunk hangszeren), vagy náluk is így van-e. Mindenesetre maguk a szolmizációs hangok is furák voltak, volt közöttük ugyanis ti (ami si-vel jelöltek) is. Felmerül a kérdés, hogy vajon mit keres a ti hang ebben a pentaton dallamvilágban. Hát úgy, hogy azokhoz a húrokhoz, amiket mi úgy szolmizálnánk, hogy: do - re - mi - so - la, a következő hangok vannak írva: so - la - si - re - mi. Ezek után nem csoda, hogy kissé megkeveredtem. Néztem a kottát, amiben ABC-s hangokat láttam, és megkíséreltem elpengetni (a lefogásra is ügyelve) egy egyszerű do-pentaton dallamot, amit én egész másképpen szolmizálnék, mint ahogy a húrok mellé van írva. Mivel a többiek már a pöckölést tanulták, az óra végén én is megpróbálkoztam vele. Nem mondanám, hogy túl sok sikerrel, mert alig szólaltak meg a húrok.
Mindez természetesen nem szegte a kedvemet, és érdeklődéssel várom a csütörtököt. Az oktatónk a lelkünkre kötötte, hogy sokat gyakoroljunk (hiszen intenzív kurzusról van szó), ám a KKK-ban nem könnyű időt kérni és lefoglalni, mert hétvégén nincs nyitva, és egyébként is meglehetősen sok a program.

2. alkalom: július 23. csütörtök, 17:00 - 18:30
Most már korántsem voltam annyira megszeppenve, mint először. Otthon memorizáltam a múltkor tanult dallamot, az ujjrendet pedig fejben gyakoroltam hozzá. Így aztán amikor kézbe vettem a hangszert, el is tudtam rajta játszani.
Ezen az órán egy új do-pentaton dallammal ismerkedtünk meg. Végre nem éreztem, hogy a többiektől le vagyok maradva, hiszen velük együtt fogtam hozzá. Amikor eljátszotta nekünk az oktató, rögtön felismertem, mert egy híres kosztümös sorozat jellegzetes betétdala. Íme, a kottája, lehet próbálkozni, hogy kinek lesz ismerős.


Bizony, a Yi San c. 2007-2008-as doramáról van szó, amit A korona hercege címen az M1 is vetített szinkronosan 2012-ben. Részekre bontva gyakoroltuk, és mivel a második fele csak a végében tér el az első felétől, így nem is volt különösebben nehéz. 
Később ismét elővettük a pöckölést (én már csak így hívom, nem tudom a helyes zenei terminust). Az előző alkalomhoz képest annyit ügyesedtem, hogy most már megszólalt közben a hangszer, még ha nem is mindig azon a hangon, amelyiken akartam. Egy hang pengetése után a pöcköléshez ui. gyorsan egészen más kéztartást kell felvenni, a középső ujjat a mutatóujjhoz, a mutatóujjat a hüvelykujjhoz szorítva. Ezt bizony még gyakorolnom kell. Az oktatónk mesterien bánik a hangszerrel, bámulatos tempóban adott elő egy dallamot a pengetés-pöckölés bemutatására.
Az óra végén az oktávok jöttek. Mivel nekem teljesen kimaradt az a darab, amit a többiek a 2. alkalommal vettek, és az az oktávok gyakorlásáról szól, Ye-ji felajánlotta (hiszen 2x1,5 óra a lemaradásom), hogy megtanítja nekem külön, ha bemegyek valamikor. Mivel holnap úgyis megyek a filmvetítésre (Flying Boys - Balett órák), ezért azt beszéltük meg, hogy előtte foglalkozik velem 45 percet. Milyen kedves és figyelmes! Meg kellene lepnem majd a végén valami aprósággal.

3. alkalom: július 24. péntek, 17:30 - 18:15 (különóra)
Az óra fele ismétléssel telt, gyakoroltam a pengetést és a pöccintést (a pöckölést most erre a szóra váltottam). Az utóbbival változatlanul hadilábon állok, kifejezetten ügyetlenül csinálom. Vagy beleakad az ujjam valamelyik húrba, vagy nem szól szépen, vagy nem az a hang szólal meg, amelyiket akartam, vagy az szólal meg, amelyiket elterveztem, de mellette egy másik is zeng. Pedig már a dupla pöccintésnél járunk, amit a pengetés után először a középső ujjal, majd a mutatóujjal végzünk.
Ezután elővettük azt a darabot, amit a többiek a 2. alkalmon tanultak. Szerintem ez sokkal nehezebb, mint amivel a múlt órán foglalkoztunk. Jóval hosszabb, tele van nagy ugrásokkal, az ujjrendre is jobban oda kell figyelni (középső ujj, mutatóujj, hüvelykujj használata váltakozva), valamint a pengetés mellett pöccintés is van benne. A legtöbb nagy ugrás az oktávnyi, de található benne oktávnál nagyobb is. A gond alapvetően az, hogy nincs a fejemben, hogy melyik húr melyik hangnak felel meg. A kisebb ugrásoknál az ember könnyebben kitalálja, hogy kb. hány húrral menjen feljebb vagy lejjebb, de a nagy ugrásoknál ez nehezebb. Ráadásul nem is egységes. Példának okáért itt a kis D - egyvonalas D - kétvonalas D, ezeket az 1-4-9-es húrokon lehet megszólaltatni. Látható, hogy amíg az első oktáv között három húr a távolság, addig a második között öt. De itt a következő hang, a G. A kis G - egyvonalas G - kétvonalas G megfelelője a 2-6-11-es húr. Itt az első oktávnál új helyzet áll elő, mert nem három vagy öt, hanem négy húrnyi közte a távolság. Minderre gyorsan rájönni, miközben az ember a kottát is nézi, nem egyszerű. Ezért is említettem Ye-jinek, hogy számomra könnyebb lenne, ha a hangszeren a húrok mellé nem szolmizációs hangok lennének odaragasztva (amik eleve zavaróak, mert mi ezeket a pentaton dallamokat nem azokon a hangokon szolmizáljuk), hanem ABC-s hangok. Ezen elgondolkodott, lehet, hogy legközelebb kapunk majd ilyen jellegű segítséget.
Hálám jeléül néhány darab saját készítésű barnarizs-krokettel, illetve kakaós és lekváros palacsintával kedveskedtem neki.

4. alkalom: július 27. hétfő, 17:00 - 18:30 
Az órát ismétléssel kezdtük. Szépen bővül ám a repertoár. A múltkori oktávos dallamot sajnos még most sem tudom eljátszani, mert a nagy ugrások miatt képtelen vagyok gyorsan kitalálni, hogy a kottában látott ABC-s hangnak melyik húr felel meg. A húrok mellé segítségképpen felragasztott szolmizációs hangokat sem mindig látom a jobb kezem takarása miatt.
A ma tanult új dallam szintén az oktávok gyakorlásáról szól (szerencsére lassú tempóban), de megjelennek benne az előkék is, amik a főhangok díszítésére szolgálnak. Ezeket pici hangjeggyel szokás jelölni. Javában gyakoroltunk, amikor bejött a Koreai Kulturális Központ vezetője és arra kért minket (nagyon meglepődtem azon, hogy egész jól beszél magyarul), hogy menjünk ki az előtérbe, és tegyünk úgy, mint akik épp most nézegetik „A jelenlévő jövő” c. médiaművészeti kiállítást. Kiderült, hogy a felvételt a KBS híradójában fogják levetíteni néhány nap múlva.
E kis közjáték után visszatértünk a hangszerünkhöz, és észrevettem, hogy az enyém mellé Ye-ji odarakott egy olyan cetlit, amin az ABC-s hangok is fel vannak tüntetve. Igazán figyelmes volt, hogy emlékezett a múltkori javaslatomra. Felragasztottam, és innentől kezdve már könnyebb volt megtalálnom a megfelelő hangokat. Az óra végén közölte velünk, hogy csütörtökön Romániában lesz, úgyhogy a pótóra időpontjáról majd e-mailben kapunk értesítést.

5. alkalom: augusztus 3. hétfő, 17:00 - 18:30 
Ma ismét tanultunk valami újat, munkára fogtuk ugyanis az eddig használaton kívül levő bal kezünket. Az elején azt gyakoroltuk, hogy a jobb kéz ujjaival megpengetett húrt a bal kezünkkel bal oldalon követtük és lefogtuk. Később a hangvibráció következett. A jobb kéz mutatóujjával megpengettük a 4. húrt (D), majd a bal kéz 2. és 3. ujjával a bal oldalon erősen megrezegtettük, tulajdonképpen föl-le nyomogattuk ugyanazt a húrt. Egy nagy szekundnyit is képes így vibrálni a hang. Igen, a zongorához képest az a csodálatos a húros hangszerekben, hogy nem annyira direkt a hang, amit kicsalunk belőlük. A finomabb hangképzés lehetőséget ad arra, hogy árnyaltabb legyen az intonáció. Furcsa érzés, hiszen olyan, mintha lebegne a hang.
Ezután jött a mély víz, ugyanis az Arirang dallamát vettük elő. (Ez egy híres koreai népdal, ami tulajdonképpen Korea nem hivatalos nemzeti himnusza.) Itt már több mindenre kellett ügyelni. Oktáv előkével indítás, majd hangpöckölés, miközben ugyanazt a húrt a bal kezünkkel vibráljuk, utána pengetés. Még az a szerencse, hogy a díszítő oktávokon kívül nincsenek benne nagy ugrások.
Hamar eltelt a másfél óra, csak a dal elejét tudtuk átvenni. Ye-ji ismét kérte, hogy gyakoroljunk minél többet (amiben teljesen igaza van, hiszen a hangszeren való tanulás fontos eleme a gyakorlás), úgyhogy kértem időpontot, így a csütörtöki alkalom előtt lesz egy órám elmélyülni az új technikában.

6. alkalom: augusztus 6. csütörtök, 17:00 - 18:30 
Sikerült bemennem a kurzus előtt, úgyhogy kb. 45 percet tudtam gyakorolni. Kihasználtam az alkalmat, és végre megtanultam azt az oktávos darabot, amit a többiek a 2. alkalmon vettek. Kezdem megszokni, hogy melyik ABC-s hang melyik húrnak felel meg. Persze sokat számít az, hogy Ye-ji a kérésemre ABC-s hangokkal ellátott cetliket is gyártott, úgyhogy én ilyet ragasztok jobb oldalra a húrok mellé.
Az órát pengetéssel, pöcköléssel, majd a kvintek és oktávok megszólaltatásával kezdtük. Nagy segítség, hogy az egyes oktávok ugyanolyan színnel vannak jelölve a hangszerre ragasztott cetlin. Mivel a múltkor az Arirang c. dalnak csak az első soráig jutottunk, így a mai óra anyaga tulajdonképpen ez a darab volt. Maga a dallama nem nehéz, az előkés oktávok kivételével nagy ugrások sincsenek benne, viszont a ritmusa számunkra szokatlan. 3/4-del, 6/8-dal még találkozik az ember, de 9/8-dal azért már ritkán. (Az ütemmutatót az öt vonal híján most kénytelen vagyok így jelezni, a kottában természetesen a számok a kulcs után találhatók egymás alá írva.) Ye-ji soronként bemutatta nekünk a dallamot, aztán kigyakoroltuk, kezdetben lassabban, majd egyre gyorsabban játszva, később két soronként összekötve. 8 sorba van egyébként lejegyezve a dallam. Elég zavaró volt, hogy a csoport fele összevissza játszotta a ritmust, hiába számolt hangosan az oktató. Idővel azonban mindenkinek a fülébe mászott a dallam és a helyes ritmus, úgyhogy sikerült a végére érnünk. Ezután Ye-ji egyesével odament mindenkihez és meghallgatta a játékát, miközben a többiek magukban gyakorolhattak. A hangokkal és a ritmussal nem is volt gondom, csak az a "baj", hogy közben még oly sok mindenre kell emellett koncentrálni (ujjrend, pengetési-pöckölési-vibrálási technika). Mindenesetre sikerélménnyel töltött el, hogy (nagyjából) el tudom játszani ezt a híres koreai dalt.
Megkérdeztem egyébként Ye-jitől, hogy mennyi az értéke egy ilyen hangszernek. Meglepődtem a válaszán, mert többre számítottam. Igaz, hogy a Koreai Kulturális Központban található hangszereket kedvezményesen vásárolták, mivel egyszerre többet vettek, de így darabja kb. 300.000 won volt, ami nagyjából 72.000 Ft-nak felel meg. Nem hiszi, hogy Magyarországon beszerezhető lenne, ezeket is Koreából hozták ide. Ha már a végén így beszédbe elegyedtem vele, arra is rákérdeztem, hogy hány évesen kezdett el a hangszeren tanulni. Újabb meglepetés következett, mert azt mondta, hogy 15 évesen, előtte zongorázni tanult, de azt nem igazán szerette.
Legközelebb szombat délelőtt találkozunk, mert a múlt héten elmaradt csütörtöki órát akkor pótoljuk be.

7. alkalom: augusztus 8. szombat, 10:30 - 12:00 (pótóra)
Ma volt a pótlása a múlt héten elmaradt csütörtöki órának. Magammal csábítottam a legkisebb lányomat, hogy készítsen néhány képet és videó felvételt, így eleget tudok tenni a megjegyzésekben hozzám érkező kéréseknek. Az alább megadott linkekre kattintva le tudjátok tölteni a megáról azt a két videó felvételt, amin látni és hallani, ahogy játszom a hangszeren.

Íme, az első (2,5 perces) felvétel, amin először megpengetem a húrokat oda-vissza, majd a pengetés-pöckölés következik (csak felfelé). A végén megpróbálom bemutatni a hang vibrálását. A jobb kéz mutatóujjával megpengetem jobb oldalon a húrt, majd a bal oldalon a bal kéz mutató- és középső ujjával többször lenyomom és felengedem ugyanazt a húrt. Ennél a technikánál a tempó lényegtelen, tetszés szerint lehet lassabban vagy gyorsabban nyomogatni, a hangsúly azon van, hogy többször, folyamatosan kell végezni. Bemutatom a pengetés-pöckölés-vibrálást 

Ezen a második (1 perces) felvételen a Yi San c. sorozat híres dallamát játszom el, aminek a kottája fentebb, a 2. alkalom anyagában tekinthető meg. Így játszom el a Yi San dallamát

Új anyagként két dolog is előfordult ma. Egyrészt az oktáv játszása díszítő előkével úgy, hogy az alacsonyabban fekvő hang legyen a hangsúlyos. Korábban olyan dallamokat játszottunk, ahol mindez fordítva történt, tehát a magasabban fekvő hang volt a főhang. Ennek az egésznek abban rejlik a nehézsége, hogy az ember hajlamos egyszerre megpengetni az oktáv két húrját, pedig először az előkének kellene hallatszania (igaz, hogy csak hangsúlytalanul és röviden), utána a főhangnak. A másik újdonság a vibrálás volt, de most a pengetés után csak egyszer és gyorsan kellett lenyomni bal oldalon a bal kézzel ugyanazt a húrt, nem folyamatosan és többször, mint ahogy eddig tettük.
Mindezek után következett az új dallam. Íme, egy részlete. Aki tud kottát olvasni és járatos a kosztümös sorozatok világában, annak egész biztosan ismerős lesz.


A Jewel in the Palace (Dae Jang Geum) c. 2003-2004-es sorozat egyik dallamáról van szó, amit A palota ékköve címen a magyar televízióban is többször vetítettek már szinkronosan. Ezen a másfél perces hangfelvételen meghallgatható, ahogy a csoportunk gyakorolja. Közben az oktató üti a mérőt és hangosan számol. A csoportunk így gyakorolja a Dae Jang Geum dallamát

Kottába mélyedek

Itt látható az a papírból készült segédlet, amit a húrok mellé ragasztunk. ABC-s és szolmizációs nevek láthatók rajta a húrok számozásával. Az is jól kitűnik, hogy az egyes oktávok ugyanolyan színnel vannak jelölve.


Az óra után elmentünk a Keleti pályaudvar aluljárójában levő K-Pop büfébe, ami decemberben nyílt, és ahová már hónapok óta készülődöm. A lányom a kjeranppang nevű tojásrántottás-sajtos-sonkás-zöldséges szendvicset választotta, aminek az volt a különlegessége, hogy kivis-almás szósszal volt megkenve. Én a hot-teok nevű koreai lángost kóstoltam meg, ami a mi palacsintánkra hasonlít inkább, mivel fahéjjal, vörösbabpasztával és nádcukorba forgatott magokkal van ízesítve, illetve a mandut, ami káposztával és hússal töltött kis batyu. Minden nagyon finom volt! Vettünk egy adag (5 db) hoduppang nevű diós sütit is, ezt otthon fogyasztottuk el.


8. alkalom: augusztus 10. hétfő, 17:00 - 18:30 
Bementem egy félórával hamarabb, hogy gyakoroljam az Arirang és a Dae Jang Geum dallamát. Kértem holnap délutánra időpontot, mert eljön velem a középső lányom, hogy videó felvételt készítsen.

Ma nagyon érdekes és hasznos dolgot tanultunk; a Fisz és a Cisz módosított hangok megszólaltatását. (A módosított hangokat a kottában módosítójelekkel; kereszttel vagy bével szokás jelölni. Ha egy hang előtt kereszt áll, akkor az felemeli egy fél hanggal, ha bé, az leszállítja egy fél hanggal az adott hangot.)
A kajagümön való megszólaltatásuk azért érdekes, mert nem tartozik hozzájuk külön húr. A jobb kézzel megpengetett hang magasságán kell változtatnunk úgy, hogy közben a bal kézzel erősen lenyomjuk ugyanazt a húrt. A Fisz hang eléréséhez az 5. húrt (ami egyébként önmagában E hangot produkál) pengetjük meg a jobb kézzel, miközben a bal kézzel lenyomjuk, a Cisz hanghoz pedig a 8. húrt (ami amúgy H hangot ad ki, bár ez a segédleten B-vel van jelölve). Az 5. alkalom anyagában már írtam arról, hogy a hang vibrálásakor akár egy nagy szekundnyit is képes változni a hangmagasság, hát most éppen ennek lehetünk tanúi, ugyanis az E és a Fisz, valamint a H és a Cisz hang között pont egy nagy szekund a távolság. Nekem furcsa, hogy két különböző hanghoz ugyanazt a húrt kell megpendíteni, csak éppen a bal kézzel módosítani kell a magasságán, és így érjük el azt, hogy ne ugyanaz a hang szólaljon meg.
Azért is volt mindez hasznos, mert így legalább megtapasztalhattuk, hogy nem csak la-pentaton (la-do-re-mi-so) hangsorú dallamokat lehet elővarázsolni a hangszerből. (Ha ugyanis csak jobb kézzel pengetjük a húrokat, akkor ez az ötféle hang szólaltatható meg, igaz, hogy több oktávon keresztül.) E két új hang, a Cisz és a Fisz segítségével most már el tudunk játszani akár egy D-dúr skálát (D-E-Fisz-G-A-H-Cisz-D) is.
Mi azonban nem skáláztunk, hanem a Moon River c. dallal próbálkoztunk, ebben ugyanis egyaránt szerepel a Fisz és a Cisz hang. Íme, egy részlete:


Leírva talán nem tűnik különösebben nehéznek a  megszólaltatásuk, hiszen csak le kell hozzájuk nyomni a bal kezünkkel a fentebb leírt húrokat, de a gyakorlatban ez egész másképp van. Először is nem mindegy, hogy hol nyomjuk le a húrt ahhoz, hogy tisztán szólaljon meg a hang, amit szeretnénk, másodszor pedig fontos, hogy az elvárt ideig hangozzék is, hiszen ha hamarabb abbamarad a hangzása, akkor nem a módosított hang fog hallatszani, hanem az a hang, amit közben a jobb kezünkkel megszólaltattunk, vagyis a nagy szekunddal alacsonyabban fekvő. Ha nem csináljuk megfelelő technikával, akkor egész egyszerűen lekonyul a hang; a Fisz helyett E, a Cisz helyett H fog hallatszani. Őszintén szólva nekem nem igazán sikerült rájönnöm a nyitjára, hogy tisztán és sokáig hangozzék a módosított hang.

ÚJABB VIDEÓ FELVÉTELEK

Aug. 11-én (kedd) délután bejött velem a Koreai Kulturális Központba a középső lányom, hogy újabb felvételek készüljenek a játékomról, és magunkkal vittük a húgom kislányát is. (Amíg én gyakoroltam, addig ők megnézték "A jelenlévő jövő" c. médiaművészeti kiállítást.)
A hangzás és a hangszerkezelés nyilvánvalóan sok kívánnivalót hagy maga után, de szerettem volna nektek megmutatni, hogy ezalatt a néhány alkalom alatt meddig jutottam el. Elég feltűnő például, hogy a bal kezemmel még nem igazán tudok mit kezdeni, hiszen ahelyett, hogy a dallamot követném, próbálom annak a húrnak a közelében tartani, amelyikről tudom, hogy hamarosan meg kell majd vibrálni.

Ezen a 40 másodperces felvételen a dupla pöckölést mutatom meg, mert a múltkorin csak a szimpla (mutatóujjal végzett) látható. A duplázásnál a mutatóujj mögé szorítjuk a középső ujjunkat, és először azzal, majd a mutatóujjal pöcköljük meg a húrt. Bemutatom a dupla pöckölést

A következő másfél perces videón az Arirang c. népdalt adom elő. Ettől tartottam a legjobban, de meglepetésemre sikerült elsőre hibátlanul (legalábbis a megfelelő hangokat eltalálva) eljátszanom. Az egyes húrokat hol pengetem, hol pöckölöm, bizonyos helyeken pedig a bal kezemmel többször megvibrálom a húrt, hogy hosszasan lebegjen a hang.
Így játszom el az Arirang népdalt
Íme, egy részlete:


És hogy lássátok, hová lehet eljutni rengeteg gyakorlás után:
Így szól Eum Se-na előadásában az Arirang 

A harmadik (szintén másfél perces) videón a Dae Jang Geum c. sorozat egyik dalát játszom, aminek kottája az 7. alkalom anyagában látható. Ennél a darabnál tanultuk a gyors, egyszeri vibrálást. Így adom elő a Dae Jang Geum dallamát


9. alkalom: augusztus 16. vasárnap, 14:00 - 15:30 (utolsó óra)
Az oktató nem ért rá csütörtökön, ezért e-mailben kaptunk értesítést, hogy vasárnap lesz megtartva a pótóra.
(Kiderült, hogy a lánykám a korábbi alkalommal felvette, ahogy a csoportunk gyakorol, és mivel érkezett hozzám ilyen jellegű kérés is, ezért a 7. alkalom anyagába utólag beraktam azt a hangfelvételt, ahogy együtt gyakoroljuk a a Dae Jang Geum dallamát.)

Ma ismét eljött velem a legkisebb lányom, úgyhogy készülhettek újabb, megáról letölthető videó- és hangfelvételek. Az órát bemelegítéssel (pengetés, pöckölés) kezdtük, amit meg is hallgathattok. Bemelegít a csoport

Ezután a Moon River dallamát ismételtük át (kottájának egy részlete a 8. alkalom anyagában látható). Sajnos nem sok sikerrel, hiába, túl rég volt a hétfő, amikor együtt gyakoroltuk.
Csoportunk a Moon River dallamát játssza
Ennek a híres dalnak egyébként Henry Mancini a zeneszerzője, szövegírója Johnny Mercer. Az 1961-es Breakfast at Tiffany's (Álom luxuskivitelben) c. amerikai filmben adja elő Audrey Hepburn. Íme, az Oscar-díjas dal a YouTube-on


Ezután következett az új anyag; az Amazing Grace (Ó, végtelen nagy kegyelem) kezdetű ismert dal. Ez egy 1779-ben kiadott keresztény himnusz, aminek a szövegét egy anglikán lelkész, John Newton írta. Itt az eredeti dal a YouTube-on
 
Íme, a kottájának első fele

Ez pedig a második fele

Az újdonságot az adta, hogy ennek a segítségével próbáltuk ki a többszólamú játékot. Látszik is, hogy két szólamban van lejegyezve, felül látható a dallam, alatta a kíséret. Mindenki megtanulta a dallamot és a kíséretet egyaránt. Kettes csoportokban gyakoroltunk, és nekem olyan szerencsém volt, hogy az én párom Ye-ji lett, mivel páratlanul gyűltünk össze.
A csoport a felső szólamot játssza
Egyedül játszom a felső szólamot

 Gyakorlok a hangszeren

A csoport két szólamban zenél
Az oktatóval adom elő két szólamban (Ye-ji a kíséretet játssza)

A végén mindenki kapott az oktatótól egy Koreából hozott könyvjelzőt.


A csoport is készült ám, hálánk jeléül egy Bánk bán CD-t, egy hangjegymintás ceruzát, csokit, valamint egy violinkulcsos fém könyvjelzőt adtunk neki. Az utóbbit egy ötvös barátnőm készítette, és az oktatónk monogramja (KYI) van belevésve.

 

Legvégül kértem tőle egy aláírást emlékbe. Az alábbi kép jobb oldalán található.


감사합니다 Ye-ji.

Köszönöm a Koreai Kulturális Központnak a lehetőséget, 
hogy megismerkedhettem ezzel a különleges hangszerrel.

*
Szerkesztve november 3-án:
Lecseréltem a megáról letölthető linkeket. Átkonvertáltam a nagy méretű (több száz MB-os) videókat, így már csak max. 10 MB-osak.

Hogyan kerültem be a Mindeulae együttesbe? Milyen koncertek várnak ránk? Hogyan készülünk a fellépésekre? Ha érdekel mindez, olvasd el az alábbi kapcsolódó bejegyzéseket! 
Kajagüm együttesben játszom
Kajagümös ünnep